A
mesterképzésem második évében lehetőséget kaptam egy 6 hetes nyári szakmai
gyakorlatra, amelyet a csíkszeredai Planificatio vállalatnál végeztem. Szakmai
mentorom, Csák László volt, aki a cég ügyvezető igazgatója is egyben, már több
mint 10 éves tapasztalattal rendelkezik a településfejlesztéssel kapcsolatos
pályázatok terén és emellett az EU intézményeivel és politika alkotási
folyamatait is részletesen ismeri.
A
szakmai gyakorlati munkám során az EU Közös Agrárpolitikájának jövőbeli
változásait vizsgáltam a 2021-2027-es ciklusban, Hargita megye vonatkozásában.
A problematikát az jelentette, hogy felmerült a föld alapú támogatások
megszüntetése, ami a gazdálkodók bizonyos rétegének a legfontosabb
jövedelemforrását jelentik. Azonban ennek megismeréséhez először szükséges volt
megvizsgálni részletesebben ezt a legrégebbi EU-s szakpolitikát, hiszen csak
így lehet azt meghatározni, hogy milyen fejlesztési irányokat és célokat
fogalmaz meg a mezőgazdasággal kapcsolatosan. Ezt követően a terület helyi mezőgazdaság sajátosságait
kellett feltárni, amely megmutatta, hogy milyen a térség gazdálkodói szerkezete
és azt, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az itt tevékenykedő
gazdáknak. Románia 2007-es EU-s csatlakozását követően föld alapú támogatások
szerepe egyre inkább nélkülözhetetlenné vált leginkább a kisgazdaságok életében,
míg a nagygazdaságok részére ezek mindössze jövedelem kiegészítést jelentettek.
A
Régiók Bizottsága a következő fejlesztési periódusra egy meglehetősen sötét
képet vázolt fel a támogatásokra vonatkozóan, ezért a Közös Agrárpolitika
jövőbeli reformjaival kapcsolatban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
konzultációt kezdeményezett. Ebben a jelenlegi ciklus elmúlt 4 évének
tapasztalatait továbbították a döntéshozók felé, hogy így fogalmazzanak meg egy
konkrét álláspontot a 2021-2027-es fejlesztési ciklusra vonatkozóan. Ez alapján
a Természeti Erőforrások Szakbizottsága előterjesztést nyújtott be a Régiók
Bizottsága részére, amelyet a szakmai gyakorlatom időtartalma során jóvá is
hagytak. Ez a folyamat jól bizonyítja, hogy az EU figyelembe veszi az egyes
tagországok, vagy az egyes régiók sajátos igényeit és ehhez alkalmazkodva
módosítja az egyes szakpolitikákat.
A gyakorlat során lehetőségem volt
részt venni egy, a témába vágó konferencián, amely a Közös Agrárpolitika és a
Székely termékek jövőjével foglalkozott. A téma beható megismeréséhez nélkülözhetetlen volt az ezen
való részvétel, hiszen ott magam is hallhattam az érintett szereplők
véleményét, ezáltal jobban tudtam a problémával azonosulni.
Úgy vélem, a gyakorlat során egy olyan folyamatot követhettem végig, ahol egy
alulról jövő, tagállami kezdeményezés képes volt változtatásokat elérni a
jövőbeli teljes szakpolitikára vonatkozóan. Ez a folyamat azonban a különböző
ágazatok esetében is hasonlóképpen zajlik, ezét úgy gondolom, hogy ennek
ismerete a jövőben mindenképpen hasznomra válik.
A szakmai gyakorlat során olyan
szempontból is szerencsésnek érezem magam, hogy lehetőségem volt egy hosszabb
időszakon keresztül Erdélyben lennem és nem pedig csak egy hosszabb körutazáson
vettem részt, így könnyebben felvehettem a kinti élet ritmusát. Számomra a
legcsodálatosabb dologok a helyi ételek voltak. Lehetőségem volt végig kóstolni
a legnagyszerűbb erdélyi ételeket, köztük a csorba levesek végtelen variációit,
a puliszkát, a miccset, és még hosszasan sorolhatnám. A helyi boltokban pedig
kiváló minőségű sajtokat és húsokat lehetett kapni, de emellett nagyon sokat
megfordultam a piacon is, ahol hatalmas választék volt a helyi termelők által
megtermelt zöldségekből. Nekem mégis, az összes közül a legkülönlegesebb az áfonya
volt, amit vödör számra árultak, na meg a rókagomba. Ha ez pedig nem lett volna
elég, akkor havonta egyszer megrendezték a helyi termelők piacát, ahol csak a
helyiek által készített kézműves termékeket lehetett vásárolni.
A szabadidőnkben, a gyakornok társammal,
végig stoppoltuk Erdélyt, mivel a tömegközlekedés elég ritka és ehhez képest
drága is. Viszont így szerencsére nagyon kalandos utak kerekedtek, amelyek
során hosszasabban beszélgethettünk a helyiekkel és jobban megismerhettük a
világról alkotott képüket. Rengeteg helyre eljutottunk, csakhogy néhányat
említsek: Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő, Szent Anna-tó,
Medve-tó, Békás-szoros és még számos egyéb helyet. Ezeken a látványosságokon
kívül rengeteget túráztunk, habár sok figyelmeztetést kaptunk, hogy jobb, ha a
medvékre vigyázunk, de szerencsére sikerült leküzdenünk ezt a félelmet, szóval
ez nem lehetett akadály, hogy megmásszuk a Kossuth-sziklát, a Csicsói-Hargitát,
az I-es követ, valamit a Brassói hegyet is. Azért csalódott lettem volna, ha
úgy kell elhagynom Erdélyt, hogy nem látok medvét, de szerencsére mikor
másodjára voltam a Szent Anna-tónál, amikor az otthoni barátaim meglátogattak,
akkor pont láttunk egy jó nagy medvét, aki éppen a kukából csemegézett.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy a 6 hét összes
hétvégéjére sikerült valami új helyszínt felfedeznünk, vagy valamilyen
programon részt venni, tehát nem unatkoztunk. Szeretnék minden jelenlegi és
jövőbeli hallgatót arra bátorítani, hogy ha lehetőségük van, mindenképpen
jelentkezzenek a mentorprogramra, hiszen kijelenthetem, hogy a legnagyobb
élményben lesz részük, egész egyetemi éveik során és emellett még a szakmailag
is rendkívül hasznos tapasztalatokra tehetnek szert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése